Aki a Fényben él, az részévé válik a Fénynek

2003. december 12-15.

Kedvesem, bátran jöjj Hozzám. Ő[1] vakmerő, és folyamatosan szítja a tüzet. Mindig csak az apátiát nézhetem? Az ő útjai fellázítanak Engem… Most, leányom, szenteld idődet Nekem, törődj érdekeimmel és tisztelj Engem. Szeress Engem és maradj Fényemben! Közel vagyunk hozzád, hogy megszenteljünk és megáldjunk. Közel vagyunk hozzád és veled vagyunk, hogy vezessünk téged.

Én vagyok a Fény, és aki a Fényben él, az a Fény részévé válik… Bennem nincs nyoma sem a sötétségnek, sem az árnyéknak. A fény és a kegyelem Belőlem fakad. Amikor a kegyelem csökken valakin, aki folyamatosan sérteget Engem, akkor a neki adott fény is csökken és fokozatosan elhalványul… Ha valaki megmarad a kegyelmemben, akkor ő az Én Fényemben marad, ami a lelki valóságokban és gazdagságban bővíti ismereteit, mivel a Fényben erőteljes átalakulás megy végbe benne, amely a magasságok felé emeli őt, mélyebbre Bennem, a ti Istenetekben, fejleszti a lelkét, felüdíti és lángra lobbantja őt, és ahogyan a tűz felemeli a szalma­szálat, úgy emelem fel őt a szentség magasságaiba. De azok, akik kiesnek a kegyelemből, kiesnek a látókörömből is, és micsoda bukás az! Mélységes homályba süllyednek, a sötétség fátyla takarja el őket… 

Mindnyájan lehetőséget kaptok arra, hogy részesüljetek Fényemből és egy lánggá váljatok. Amennyire kegyelem a Fény, annyira a Fényben lévő erények is azok. Ezeket azok nyerik el a Velem való bensőséges kapcsolaton keresztül, akik Bennem laknak, az Én Fényemben. Ezek[2] megelevenítenek téged, hogy fénnyé válj, lehetővé téve számodra, hogy belenövekedj a jám­borságba, hogy valóban hasonlíts Rám, hogy, istenné[3] változz, és átala­kítsák elmédet, lelkedet és szívedet, hogy az Én Dicsőségemet sugározd, mert benned lesz Maga a Fenséges­ség[4], az Én Országom és az Én Trónom. És mindenki, aki lát téged, Engem fog érzékelni, nem pedig téged. Azaz egyek leszünk. Fényem, kegyel­mem és az önmegtagadásod által szerzett erényeim szétáradnak benned, és olyan mértékben elárasztják lelkedet, hogy lelked tudatában lesz Istenségemnek. Mint ahogy egyszer már elmagyaráztam neked, a meny­asszony, aki belép a nász-szobába, felfedheti Vőlegénye fátylát és fel­fedezheti az ő Istenségét a menyegzői fátyol alatt. Így van ez akkor is, amikor a kegyelem által bevonom a lelkedet
a Fény mélységébe, amikor leeresz­kedem hozzád, hogy meglásd Szent Arcomat, ami félelmetes látvány.

A kegyelemtől és az Én Fényemtől való eltávolodás olyan sötétséget és alkal­matlanságot eredményez a lélekben, hogy nem képes megkülönböztetni a jót a rossztól, ami a kegyelem akadályává válik, és hacsak nem vezeti valaki[5], ez a lélek a sötétségben marad. Ahhoz, hogy az ilyen lélek visszanyerje a kegyelmet és a Fényt, szüntelenül törekednie kell rá. Ez egy nehéz lelki felemelkedés, de nem lehetetlen. Vassula, Én és te továbbra is így fogjuk folytatni a munkát Egyházam javára. Fáj a Lelkem mindaz miatt, amit Magam körül látok[6]. Dolgozz Velem, gyönyörködöm semmiségedben. Ne feledd, Én vagyok az Irgalom Végtelen Óceánja. Én Vagyok veled. IC