Minden jó és nagylelkű szeretet cselekedet számít a szememben
2016. február 3.
Egek Ura, jólétünk Kezese, Te, aki fenntartás nélkül leszálltál az égből, hogy rendelkezéseidre és határozataidra emlékeztess minket, hogy jobban megtartsuk és kövessük Szavadat, taníts minket arra, hogy szabályaidnak engedelmeskedve Neked szenteljük magunkat. Mert ahogy Szavad feltárul előttünk, fényével beragyogja és megvilágosítja lelkünket, hogy képesek legyünk teljesen megérteni Téged.
Tudom, hogy nem vagy megelégedve teremtményeiddel.[1]
Ó, Vassula! Patakokban folynak a könnyeim, mert sokan figyelemre se méltatják szeretet törvényemet és irgalmam törvényét. Meddig kell még néznem, ahogy a gonosz legyőzi egyik nemzetet a másik után? Az egyetemes béke az, ami hiányzik.
Mondd, Uram, mit tehetek még? Támogass, és védelmezz, ahogy mindig is tetted, és hajtsd végre általam azt, amit akarsz!
Tarts ki, gyermekem, és a benned lévő buzgóság váljék izzó szenvedéllyé házamért, mely lángjával elborítva arra serkent téged, hogy félelem nélkül haladj előre, és mindenkit emlékeztess arra, hogy térjen meg, szüntelenül imádkozzon, és szeressen engem, a ti Isteneteket. Végül nagy lesz az én győzelmem.
Teljes lényemmel utánad vágyakozom, arra indítottad lelkemet, hogy mindig Veled kívánjak lenni. Akik nem ismernek Téged, nem szeretnek, nem vágyakoznak utánad, és nem bánják meg bűneiket. Miként lehetne őket megtéríteni?
Vassulám, születésétől fogva mindenki meg van hívva Istennek, az ő Teremtőjének látására! De kevesen követik az utat, amelyet nekik szántam. Ezért, ha elidegenednek tőlem, legnagyobb bánatomra és fájdalmamra, vajon hogyan ismernek és szeretnek meg engem? Én szüntelenül bűnbánatra hívom őket! A bűnbánat megtisztítja a szívüket és megszülethetnek bennem. Akkor egyesülök a lelkükkel, és elárasztom őket fénnyel. Hogyan lehetne megtéríteni őket, kérdezed. Elfelejtetted hogyan? Ugyan kérlek! Imával…szeretet cselekedetekkel, nagy jóvátételekkel, értük felajánlott áldozatos szeretettel! A rózsafüzérrel! És sok „kyrie eleison”-nal azért, hogy irgalmat gyakoroljak irántuk, mert kegyelmem által a megkeményedett szívük meglágyul ….
Kedves lélek, figyelj, te elbűvölsz engem, amikor bepillantok a szívedbe. Te, aki azzá váltál, amivé kegyelmem által akartam, hogy váljál! Imádkozz azokért, akik jobban szeretik a világ dicsőségét, ami elidegenítette őket tőlem. Ők félnek keresztemtől, mert keresztem az az eszköz, amely megdicsőített engem. Akik elutasítják, hogy átöleljék keresztemet, máris elválasztották magukat tőlem. Én egy vagyok a keresztemmel! Amint egyszer mondottam nektek: „ha engem átöleltek, a keresztemet is átölelitek”.
Uram! Én megesküdtem, hogy megtartom törvényedet. Mégis újíts meg engem mindig, amint azt Szavad megígérte!
Megteszem, mindig irányítani fogom lépteidet. Szeretetem meg fog vigasztalni, sohasem foglak megfosztani Szeretetemtől…. igen? Mondd!
Panaszkodni szeretnék, Uram. Noha sokan megtértek Üzeneted által, ők mégsem adni, hanem inkább kapni szeretnek, ahogy Te fogalmazol.[2] Annak idején azt mondtam: „Nagyobb boldogság adni, mit kapni…” (ApCsel 20,35), de ez nem valósul meg a gyakorlatban. Meg kell halnia az egojuknak! Nagyon kevesen vannak, akik szívesen adnak, akik segítenek ismertté tenni az Üzeneteidet, vagy akik segítenek a Beth Miriam házakban, de azért van néhány nagylelkű segítő.[3]
Minden jó és nagylelkű szeretet cselekedet számít az én szememben. Az én napomon minden lelket megítélek, feltárom összes cselekedetüket, és ami a szívükben van. Örömömet lelem azokban a lelkekben, akik nagyrabecsülést tanúsítanak irántam, és akik nem felejtkeznek meg arról, hogy imájuk mellett szeretet cselekedeteikkel is köszönetet mondjanak nekem.
Erről a tíz leprás jut eszembe, akiket meggyógyítottál, és akik közül csak egy ment vissza hozzád, hogy köszönetet mondjon neked, ugye?
Igen, a Szentírásban olvastad, hogy amikor útban voltam Jeruzsálem felé, tíz leprás várakozott rám. Odakiáltottak nekem, mivel betegségük miatt nem mertek túl közel jönni hozzám. Amikor megláttam őket, visszakiáltottam, hogy sietve menjenek el a papokhoz, és mutassák meg magukat. Szívük mélyén tudták, hogy útközben meg fognak gyógyulni. És amint elmentek, meg is gyógyultak. De egyikük sem törődött azzal, hogy visszajöjjön, és köszönetet mondjon nekem. Kivéve egyet, egy szamaritánust, aki kimutatta háláját, dicsőítette Istent, és leborult a lábaim elé…
Te nagylelkűen olyan sok ajándékot adsz az emberiségnek, amit nem méltányolnak. Te sohasem szűnsz meg adni, Szereteted nem tud várni. Olyan nagyszerű és magasztos, hogy leszállsz a Földre, és sokaknak nyíltan kinyilvánítod magad, nem keresztényeknek is, mert örökké lángol a Szíved, és nem tud várni – nem tudsz ellenállni!
Te mérhetetlenül nagylelkű vagy, még saját tanítványaid is csodálkoztak, miért teszel annyi jót és csodát a pogányoknak, a szamaritánusoknak, és mindenkinek. Meg voltak botránkozva, amiért bensőségesen és barátként bántál velük. Kérdőre vontak téged! Megkérdőjelezték a tekintélyedet! Kérlek, hadd válaszoljanak a Te jóságodra mindazok, akiket meggyógyítottál, akik csak rád számítanak.
Vassula, egy dicsőséges nemzet támad majd Keletről. Ez a nemzet dicsőíteni fog engem! Igen, valóban kinyilvánítottam magam nem keresztények számára is! Azért, hogy az emberek lássák, megismerjék, megjegyezzék és megértsék, hogy irgalmam végtelen és magasztos. Szeretetem végtelen! Azt mondom majd nekik: „Ne féljetek, mert én vagyok az Út, az Igazság és az Élet”. Azután megmutatom nekik dicsőségemet és ők áhítattal kérdezik majd tőlem: „Lehetek a tanúd?” És én ezt válaszolom nekik: „Igen, legyél a tanúm, aki kimutatja, mennyire örül ennek a találkozásnak.” Tehát Vassula, ne szomorítson el, amiért szerinted késleltetem a visszatérésemet. Légy türelmes, kicsim, egyetlen ország sem született meg egy nap alatt! Légy olyan, mint egy olajfa, mely az Udvaromban növekszik! Futásodnak nincs még vége… pihentesd meg lelkedet bennem, Istenedben! Nem vagy egyedül. Legyél egy velem! Mi ketten?
Igen, mi ketten.
Én, Jézus, megáldalak. IC
