Boldog az a lélek, aki szeret Engem

2016. február 12.

Istenem, Atyám, királyok Királya,

míg nem találkoztam Veled, félholtan feküdtem,

míg nem jelentél meg nekem….

Értetlenül és félelemmel vegyes tisztelettel

álltam a Felséges Isten előtt!

Úgy álltam ott a Teremtő előtt,

mint ahogy egy piszkos rongyokba öltözött gyermek áll

a Tündérország előtt.

Te tűnődve rám mosolyogtál,

mosolyogtál, noha én még pokoli sötétségben voltam.

Zavarodott és rémült voltam, főleg

miután ezeket a szavakat hallottam Tőled:

„Boldogok a lelki szegények,

mert övék a mennyek országa.”

Amikor egyszerre csak ismét szólásra nyitottad ajkadat,

sugárzó Fény ragyogott Szájadból,

amely fényessé tette lelkemet.

Amikor halhatatlan Leheleted hatalmába kerített,

felfrissült az emlékezetem – ez egy csoda volt -,

mert minél tovább szemléltelek,

annál jobban felismertelek, és

annál jobban emlékeztem Rád!

Ki töltötte be bőkezűen Bölcsességgel

lelkem legmélyét?

Én voltam!

És ki adott értelmet a szívemnek?

Gyermekem, én voltam az…. megszülettél a szívemből. Felemeltelek, hogy az egyik apostolommá tegyelek, hogy tanú, az egység tanúja legyél.

Őszintén megvallom, nem tartom magam méltónak, hogy az legyek. De emiatt ne vond meg magad tőlem! Kezdetben, amikor a szememet még a lelki vakság hályoga fedte, és a halál még a fejem fölött csüngött, Te egy nagy Szeráfot küldtél nekem, aki fölém szállt, nem azért, hogy megöleljen, hanem hogy egész lényemet megtisztítsa a bűntől. És hogy kimossa a koszos rongyaimat. Atyám, így vette kezdetét bennem egy új létforma. Felismertem, hogy halhatatlan vagyok, amíg Benned lakozom…

Így tettem meg első lépéseimet efelé a ragyogó Fény felé, aki Te vagy, az Isten, a mi Atyánk…

És azóta arra vágysz, hogy megismerj engem, miként a múltban is kinyilvánítottam magam atyáidnak és ősatyáidnak.

Hogyan tudnék hathatós szavakat találni arra, amikkel ki tudnám fejezni érzelmeimet irántad és Veled kapcsolatban? Bármilyen módot találnék is, az elégtelennek bizonyulna. Lelkem Atyai Szereteted után vágyakozik. Felemészt az irántad érzett sóvárgó szeretet, Jahve, Téged várlak minden nap, még álmaimban is.

Szerető Kezed nélkül egy pillanatig sem tudtam volna kitartani az ádáz üldöztetések rohamaival szemben, amelyek körülvettek ez alatt a sok év alatt! De ezek mind szertefoszlanak a Te jelenlétedben, és amint egyszer mondtad, egy magasban szárnyaló szabad madárnak érzem magam. Szabad vagyok!

A szabadságot a Lélekben lehet meglelni. Minden embert magamhoz hívok. Arra kérem őket, hogy először tartsanak bűnbánatot. Arra hívom őket, hogy az Élet Forrásából igyanak. Áldott az a lélek, aki engem szeret! Vassulám, légy boldog, sohase halogasd, hogy hozzám gyere, és imádkozz! Kedvesem, szenvedésem, mindig hozzám jöjj! Munkálkodj értem örömmel, békével és szeretettel!

Uram, én Alkotóm és Teremtőm, irgalmazz nekem….

Sohasem utasítok vissza egyetlen bűnbánó lelket sem. Minden imádat meghallgatom, ha azok megegyeznek akaratommal. Növekedj Szeretetemben, leányom. Én Jahve megáldalak.