Én vagyok a te szelíd Védelmeződ, aki támogat téged
2022. január 10.
Ó, Uram! Teljesen a rendelkezésedre állok, próbálok óvatosan járni. Jöjj hát és rejts el Magadban. Benned elrejtőzve, tudom, hogy az Életben fogok elrejtőzni. Tudod, hogy még mindig nem értem teljesen, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy olyan jelentéktelen teremtmény, mint amilyen én vagyok, vonzódott ahhoz, hogy összefonódjon Veled, hogy teljesen átadd Magad nekem és elrejts meleg ölelésedben, közel a Szívedhez, hogy érezzem feltétel nélküli Szeretetedet, hogy Otthon, biztonságban érezzem magam és ne kelljen semmi miatt sem aggódnom, mert Hozzád tartozom, megvigasztalódom…
Vassulám, a Szívem mindenkié. Vőlegénye vagyok mindazoknak, akik elfogadnak Engem. Hozzám csatlakoznak és mennyasszonyaimmá válnak, és te, kis nárcisz, talán nem Én vezettelek be téged Dávid házába? Boldogok,[1] akik keresnek és megtalálnak Engem, boldogok, aki vágynak Rám és követnek Engem, soha többé nem fognak vonzódni semmilyen világi dologhoz, mert boldogságot és igazi Gazdagságot találnak Bennem. Én pedig a Magam részéről birtokba veszem őket, határtalan könyörületességgel és gyengédséggel bánok velük. És igen! Én leszek a Tanítójuk, a Vőlegényük, a Társuk és barátjuk, a családjuk és mindenük, hogy soha el ne veszítsék a Bölcsesség forrását! Tudást és megértést tanulnak Velem... Emlékezz Vassulám,[2] igen! Amikor egyszer azt mondtam neked: Csak „szenvedést” adok neked, akkor te zavartan megkérdezted: „szenvedést”? Igen, „szenvedést” mondtam neked. Nos, most már talán megértetted, hogy mire gondoltam, és ó, de örülök! Amikor kinyilatkoztattam neked Arcomat,[3] amikor felemelkedtél, hogy szemléld Dicsőségemet, lelked örvendezve rohant Hozzám, hangosan kiáltva: „Te vagy az én Istenem, egyedül Te vagy az én Megváltóm!” és csillapíthatatlan szomjúsággal sóvárogva utánam, lelked megtanult égő szenvedéllyel és isteni szeretettel vágyakozni Rám. Lángra lobbantál, beburkoltalak az Ölelésembe, életben tartottam Irántam érzett sóvárgásodat amíg a Szeretet meg nem sebezte a lelkedet, igen, Halhatatlan Ragyogásom megsebzett téged.
Figyel Rám: Megsebeztelek téged amikor felfedem neked Szépségemet és Féltékeny Szeretetemben beléd oltottam, hogy szenvedélyesen kívánj Engem! A kiszáradt földből, ami egykor voltál, gazdag talajjá változtattalak, ahol Szeretet magjaim megtermékenyítettek téged, hogy úgy teremj, mint egy gyümölcsökkel teli olajfa, hogy mennyei táplálékot adjak mindenkinek. Bárcsak megfordulna ez az elszegényedett nemzedék, ahelyett, hogy olyan úton járna, amely nem vezet máshová, csak a halálba... Bárcsak emlékeznének Irgalmasságomra! És hogy milyen gazdag vagyok a Megbocsátásban, hogy megbocsátom minden vétküket - akkor a földre borulnának, hogy hódolattal és áhítattal imádjanak Engem!
Én a te szelíd Védelmeződ vagyok, aki támogat téged, aki szeretettel és gyengédséggel koronáz téged és aki megváltott téged. Én vagyok a Kántorod és édes mennyei dallamokat énekelek, hogy elvarázsoljam szívedet, csillapítva gyarlóságodat és félelmedet.
Tudod, mit? Amikor figyelem a lenti világot a maga szörnyű látványával és hangos, fülsiketítő lármájával, vérzik a Szívem. Mégis, Vassulám, megtalálom nyugalmamat az Engem szerető szívek csendjében. Figyelj: Hozd napvilágra, amit szorgalmasan tanultál Tőlem, és add tovább ennek a nemzedéknek, ezt a Tudást, ingyenesen. Hamarosan lehajol az Ég, mert meghallották a most fogságban lévők sóhajtását. Mert Én a Szeretet Istene vagyok, Én a Gyengédség Istene vagyok. Mindig az elnyomottak oldalán állok.
Várj és meglátod... A Szeretet szeret téged! IC
