Én voltam és vagyok a te Tanítód
2006. január 5.
Sok év eltelte után most sincs kétségem afelől, ó Uram,
hogy a Te Szavad szólított meg engem annak idején.
Igen, Uram, a Te hatalmad és tekintélyed által
ez a gyenge teremtmény képes volt továbbadni Szavadat másoknak….
Szavakkal ki nem fejezhető módon
fedted fel előttem Szentségedet és Akaratodat!
Megbíztál, hogy Szavaddal emlékeztessem
a nemzeteket az irántad való kötelességükre,
és mondjam meg minden lénynek, Te mindenkit arra hívsz,
engesztelődjön ki Veled és felebarátjával.
Elküldtél, hogy engedelmességre és szeretetre indítsam őket.
Elküldtél pásztoraidhoz, hogy arra indítsam az egyházakat,
hogy bánják meg a megosztottság bűnét,
béküljenek meg egymással és egyesüljenek.
Ez igen nehéz feladat, meghaladja az ember képességét,
mert magában ez az üzenet fenyegetések sorozatának tűnik.
Ki fogadta közülük alázattal szemrehányásaidat?
Mondd, Uram, ezek közül a vezető hatalmak közül
ki hajtotta meg a fejét és hallgatott Rád?
Tedd mérlegre népedet, Uram….
becsüld meg őket… ki áll a Te oldaladon eleddig?
Még a sajátjaim1 is megvetően elutasítanak engem,
amikor az egységről szóló Szavadat tolmácsolom nekik.
Igen, Vassulám, az ördög elkülönítve tartja őket. Mégis légy nyugodt és türelmes… prófétálj népemnek és sohase csüggedj! Ne szomoríts meg engem! Tudod már, hogy nagy dolgokra vagyok képes! Bátorság! Ne feledd, hogy Én voltam és vagyok a te Tanítód, aki felkent téged. Felkenésed megnyitotta lelked szemeit, és megtanította neked mindazt, amit meg kellett tanulnod. Te az Igazsággal vagy felkenve, és amint az neked meg lett tanítva, másoknak is meg lesz tanítva. Engem úgy ismernek, mint aki hatalmas királyokra, híres királyokra is lesújt. Mindig ki fogom ragadni az én virágomat az elnyomói karmai közül, és a bátorság Lelkét adom neked. Maradj tehát bennem, életet kapsz bennem. Olyan leírhatatlanul szép a mennyország, gyermekem! Te a mennyországban fogsz élni! Bennem, a teljességben….
… és Isten közel lesz hozzám, bennem lesz,
körbevesz engem kívül-belül.
A Mennyországban világosság van, és a Világosságban élni,
és egyike lenni a Világosságnak…
elnyelődni és szétoszlani a Világosságban…
és ott lenni…
Minden, ami a Világosságban van, minden világi dolog,
a múlt és a jelen összes dolga,
és minden gondolatunk el van felejtve, ki van törölve, már nem létezik.
Helyükbe Isten kimondhatatlanul elragadó édessége lép,
és a lélek mérhetetlen öröme,
a lélek szabadsága, szomjúsága az után,
hogy állandóan ízlelhesse a vigaszokat és kegyelmeket,
melyeket egyedül Isten, csakis Isten tud megadni a léleknek
az Ő isteni ölelésében.
Nem csoda, hogy akik átéltek
testen kívüli megtapasztalást és látták Istent,
nézhették Őt, még ha csak a másodperc töredékéig is,
nem akarnak visszatérni a földre!
Tudom, hogy Te az enyém vagy és
én a Tied. Tudom, hogy ezt a sok gyönyörűséget,
amit jelenlétedben megtapasztalok,
Te adod nekem, emberiség Szerelmese!
Ez azt jelenti, hogy az ember egy földi létezésen túli életet élhet,
egy örökkévalóságban létező életet,
egy olyan életet, amely képes világosságot adni
a világ maradékának.
Mindazt, amit bőséggel tanítottam neked, ingyen adtam. Ez egyedül elég számodra… Bizánci előadásokat tartottam neked atyai stílusban azért, hogy egyesítselek magammal. Erőteljes képeket2 adtam neked múltból és jövőből. Kegyelmem által felfedtem előtted Szívemet és megengedtem, hogy számold lüktetéseit. Véget vetettem lázadásodnak és Szívembe vontalak, hogy benne maradj. Lelkem áldozata, költözz belém, lélegezz bennem, élj bennem! Az Ige már a szívedben lakozik, és ez örömmel tölt el engem! Hiszen a kezem műve vagy, és fáradozás nélkül alakítottalak. Göröngyös utakon vezetlek, de így bánok .. 3 igen, a barátaimmal. Légy az én hárfám, és örvendeztess meg kinyilvánításaiddal! Lelkem áldottja, kinyilvánítója mindannak, amit tanultál tőlem! Ne vond meg tőlem a kezedet és az idődet! Én, az Úr megáldalak…. IC
1 a görög ortodox papság többsége
2 látomások
3 itt tudtam, mit fog mondani…
