Felkeltik és kihívják Igazságosságomat

2011. május 16.

Uram, küldd már el Világosságodat és Igazságodat! Muszáj, hogy mindig elnyomjon minket az ellenség?

Gyermekem, hát nem tudom én ezt? Azt hiszed, nincs tudomásom a sok ellenvetésről? Záporozik rám a sok sértés és gyűlölet. Szeretet Parancsomat még saját papjaim sem méltatják figyelemre.

Vassula, ma azt hiszik, győzedelmeskednek, diadalt aratnak. A gonosz az ő oldalukon áll, de végül Szívem fog győzedelmeskedni. Atyám és én arra választottunk ki téged, hogy a Mi áldozatunk légy. Sokak közül kiválasztott áldozat légy, aki szeretettel viseli az elutasításokat.

Jelenlétedben maradtam, jobb kezem a tiédben, hogy leírjam Szavaidat, és hogy vezess engem. De az eszeveszett emberek sértegetik Nevedet, és bár nincsenek megfosztva jeleidtől, mégis égnek a vágytól, hogy véget vessenek üzeneteidnek.

Vassula, semmi, de semmi nem fog véget vetni üzeneteimnek, sem küldetésednek, amivel megbíztalak. Higgy és bízzál bennem! Még ha úgy is érzed olykor, hogy teljesen összezúz a Keresztem, ne légy elcsigázott, mert Én Vagyok melletted van! És meglátod, miként állok majd előttük sokak legnagyobb elképedésére! Örvendezni fog a jó, a rossz pedig azt kapja, amit megérdemel. Semmi sem fog megállítani engem. Tönkreteszik Egyházamat, terveket szőnek, miként árthatnak Egyházamnak. Én helytálló tanokat adok nektek, de ők elvetik tanításaimat. Megmondtam, hogy hat dolgot utálok, héttől pedig irtózom: a dölyfös tekintettől, a hazug nyelvtől, az ártatlan vért kiontó kezektől, a gonosz terveket forraló összeesküvéstől, a gonoszságra ösztönző légkört, a hamis tanút, akinek minden lélegzetvétele hazugság, azt az embert, aki viszályt kelt embertársai között, és még hozzátenném azokat, akik örömüket lelik bűnös tetteik elkövetésében.

Beszédre nyitottam Ajkamat, hogy megszenteljek, megváltsak és megmutassam Irgalmamat, de jóságom viszonzásául kigúnyolnak, kicsúfolnak és megvetnek. Az összes Udvarom összegyűlt a Mennyben, ahonnan a sokaságtól a következő hallatszott egyhangúlag:

„Meddig tűri még a mi Urunk és Mesterünk az istenkáromlást? Az istentelen föld kételkedéseivel és ocsmányságaival kérkedik. Megrészegedett züllöttségétől, mint egy szajha.”

Megérett az idő, az Igazság nem tudja tovább nézni, miként fojtja el Lelkemet és adja el Véremet ez a nemzedék. Felkeltik és kihívják Igazságosságomat. Gyászba öltöztetem a mennyországot és megmutatom magamat, mint Bíró. Ekkor elhallgatnak majd mindazok, akik megsértik Nevemet. Kinyilatkoztatásomat kigúnyolták és sohasem méltányolták. Meg fogom büntetni a világot és bűnös tetteit. Megalázom az öntelteket, és amikor majd Nevemet kiáltják, nem fogom meghallani. Közelebb van az én napom, mint gondoljátok! Ugyanolyan pusztulás éri ezt a földet, mint amilyen pusztává tették Egyházamat!

Úgy kezdtem, mint egy koldus, aki szeretete viszonzásáért koldul, de e helyett kigúnyoltak, elnyomtak és eredménytelenné tettek engem. Kérleltem ezt a nemzedéket, papjaim lába előtt könyörögtem, de ők válaszképpen leköptek és elzavartak. Irgalmas cselekedeteimet kigúnyolták. Azért jöttem hozzájuk, hogy megmentsem őket ellenségem karmaitól. Megmutattam nekik az Arcomat, de ők nem ismertek fel, és a Szentírásban lévő mondásaimból sem tanultak1. Azért jöttem, hogy békét hozzak nehéz korszakaikba, de nem értékelték és nem fogadták el a békémet. Ezért most ítéletet hozok a föld minden teremtménye fölött, hogy megtisztítsam a bűn bűzét.

Gyermekem, én, a te Jegyesed azt mondom: viselj el minden támadást miattam. Kegyelmek folyamai fogják feltölteni mindazt a pusztaságot, ahova küldelek téged. Leányom, öntözd meg gyümölcsöseimet, ékesítsd fel kertemet! Én, Jézus Krisztus, megáldalak most és mindörökre. Én vagyok. ic

¹Egyidejűleg a ’követték’ szót is hallottam