Meghatotta Szívemet a te annyira elszegényedett lelked

2006. február 13.

Hűséges az Úr, mert megerősít,

és megvéd a gonosztól engem.

Ő végső öröme lelkemnek!

Te pedig, kedvesem, az én drága lelkem vagy, ékességem, koszorú a fejemen.

Uram, Te a Szeretet kötelékével neveltél engem,

megszabadítottál bűneimtől

és felfedted előttem Szent Arcodat.

Hiábavalóságomat  irántad való

szenvedéllyé fordítottad.

Boldog az az ember, akinek megbocsáttatnak vétkei,

és akinek el vannak törölve a bűnei.

Mert ő a Szeretet ajándékában részesül!

Meghatotta Szívemet a te annyira elszegényedett lelked. Helyet találtam szívedben, ahol megvethettem lábamat, és akiben megpihenhetek. Közömbös vándorból béke házává tettelek téged. A mai napig és óráig társalgok veled, ami boldogsággal, örömmel és megnyugvással tölt el téged. Látod, Vassula, megjelenek rajtad, hogy megmutassam egységünket az embereknek.  Hogy megmutassam a vakoknak, hogy benned élek, te meg énbennem. És hogy beteljesítsem kijelentéseimet, miszerint leányom, te vagy az egyetlen jel, amit adok annak bizonyítékául, hogy én vagyok e kinyilatkoztatásnak a Szerzője. A Szeretet szeret téged. A Szeretet ily módon jött el hozzád. Mennyire örült a Szívem, amikor válaszoltál hívásomnak! Támaszkodj rám, és bízzál bennem! Sohasem foglak elhagyni. A Szeretet szeret téged. IC